Az óbudai könyvszekrények felavatása 2012 nyarán történt. Létrehozása az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, az Óbudai Platán Könyvtár és a KultúrMontázs Civil Egyesület összefogásával jöhetett létre, olvasható az Óbudai KönyvMegállók Facebook-oldalán. 4 helyszínen hoztak létre könyvtárolókat: Aquincumnál, Csillaghegynél, a San Marco utcában és egy gyerekek számára fennállót a Silvanus sétányon. Ugyan Óbudán szinte sosem járok, de ezúttal kivételt téve felkerestem az összes helyszínt, hogy saját szememmel győződjek meg az állapotokról, így kicsivel több mint fél éves működésük távlatában. Először az aquincumi pontot mutatnám be.
A Szentendrei HÉVről az Aquincum megállónál leszállva a Szentendrei úton kell átmenni, balra térni, kicsit sétálni, és egy nagy CBA előtt rögtön szembe is tűnik két paddal körülvéve. A helyszínről annyit kell elmondani, hogy forgalmas, sokan járnak arra, ami a látogatottságban kedvező lehet. A két pad némi barátságos hangulatot ad neki, de mindezt leszámítva nyugalmi és helyben olvasási szempontból nem a legideálisabb. A többsávos autóútról származó zaj kiszűrhetetlen. Inkább az idelátogató csak körbeszimatol, válogat, olvasgat kicsit, cserél, szatyorba/táskába rejt és viszi is haza a zsákmányt.
Kicsit félve indultam neki a hosszú útnak így január elején, a tél közepén, ugyanis ezzel a cikkel találkoztam még látogatásom előtt az önkormányzat honlapján: Könyvmegállók téli üzemmódban. Fel voltam készülve teljesen üres vagy zárt szekrényre, de elhatározásomat nem másítottam meg, gondoltam, mégis csak kell képet kapni a téli állapotokról. Az eredmény nem volt annyira kétségbeejtő, mint vártam, de rózsásnak sem volt mondható. A szekrény olyan, mintha kettőből állna: 5-5 polcra lehet helyezni könyveket, és mindkét oldalról nyitható, használható. Mikor beletekintettem, első pillanatban láttam, hogy kevés a könyv, sok polc üres, de kellemes látványt nyújtott a megigazított elrendezés: valaki itt bizony gondos munkát végzett! Ottjártamkor két idős férfi is belenézett, de üres kézzel távozott. Egyikük viszont további igazítást, rendrakást végzett.
Találtam azért olyan rongyos példányt, aminek borítója, címlapja elveszett, így a beazonosítása sem volt lehetséges. Összességében régi könyvek álltak egymás mellett, némelyik foltos volt, némelyik leselejtezett, számomra ismeretlen írók ismeretlen művei. Valaki jópár Berkesi András könyvet helyezett el a polcokon. (Első dolgom az volt, hogy megnézzem itthon, ki is volt az a Berkesi András, és a Wikipédia a segítségemre sietett. Ennek megfelelően a Kádár-korszak sikeres krimiírójának krimijeit vehetik az érdeklődők a kezükbe.)
Számomra a legkellemesebb csalódást okozó könyvek: A Tenkes kapitánya, Verne Gyula: Sándor Mátyás és egy csíkos könyv Kertész Erzsébet tollából. De láttam német és még orosz nyelvű műveket is. Annak is kifejezetten örültem, hogy nem találtam tankönyveket, folyóiratokat a szekrényben!
Egy biztos: ha melegebbre fordul az idő, pár hónap múlva újra felkeresem a szekrényt, hogy jogosan hibáztatjuk-e a telet, vagy ő igazából nem tehet semmiről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése